Kedves Olvasók! :)
Már megint nagyon rég írtam, de hát minden nap nem terhelhetlek titeket a blogommal. Viszont most annyi dolog gyűlt össze, amiről nem meséltem, hogy muszáj leírnom nektek.
Itt találhattok újabb képeket: picasaweb.google.com/milagn422/Angers
Március 7-én elkezdtem a belgyógyászat gyakorlatot. Oh, hát az igen érdekes volt. Biztos említettem, hogy nem tudtam kit kell keresni, mert előtte levő héten szabadságon volt az ezzel foglalkozó Néni, így őt nem tudtam megkérdezni. A többi erasmusos diáktól kaptam pár nevet, illetve helyszíneket, amik közül valamelyiket és valakit feltehetően keresnem kellett. Hamar beértem a klinikára, de az első helyen nem jártam sikerrel, nem ott volt a belgyógyászat. Találtam mindent, allergológiát, geriátriát, sporttal foglalkozó külön épületet, csak egyszerű, sima belgyógyászatot nem. De egyszer csak megláttam a tábláját és bizonytalanul, de elindultam az épület felé. Azért bizonytalanul, mert a többi monstrumhoz képest, ez egy egészen picike egyszintes épület volt. Két titkárnőt is találtam, de egyikük sem tudott erasmusos diák érkezéséről. De miután látták hogy kezdek igen kétségbeesett lenni, így mondták, hogy kopogjak be Professzor Ghali-hoz (Alaa Ghali :)). Az intézetvezető persze szabadságon volt. Hát Ghali doki se tudott semmiről, de azt mondta jó helyen vagyok és örül, és mindjárt körbe mutatja az osztályt. Megkérdezte melyik részlegre szeretnék menni. Mondtam neki, hogy arra, amelyik a legérdekesebb, így mentem a 3-as osztályra :) (itt szeretném megjegyezni: A mai napig nem tudom, jó helyen voltam-e, mert még mindig nem kérdeztem meg a Nénit, de már nem is akarom, a papír megvan. A másik: bárki bemehet egy fonendoszkóppal bármelyik osztályra, mert tőlem sem kértek semmilyen igazoló papírt, ez kicsit azért rémisztő)
Bemutatott a diákoknak, kaptam köpenyt. Nagyon segítőkészek voltak, amint megérkeztem, szereztek nekem egy széket, Camille egyből elkezdte magyarázni, hogy most épp a szokásos reggeli beszámoló tart, vagyis a nővérek beszámolnak a rezidensnek, hogy mi történt a betegekkel az éjszaka során. Megismertem hamar a többieket is. Mindenki nagyon segítőkész volt, mindig hívtak, hogy menjek velük beteget vizsgálni, megkérdezték én mit gondolok, mit hallok, látok, akarok-e még kérdezni dolgokat. Jó volt amúgy együtt menni, mert a betegek nagy része idős volt, így némelyiket nem is értettem.
Az utolsó két héten, vagyis a 2. és 3. héten, már írtam fizikális vizsgálat eredményeket, illetve két sortie-t is megcsináltam (ez lényegében egy recept, egy szállítás kérő lap, valamint egy rövid összefoglaló a háziorvosnak, hogy mi történt a klinikai ellátás során a betegével). Ezeket az externek (vagyis mi) csináljuk, a részletes zárójelentést pedig a rezidensek. Illetve egyik alkalommal az egyik aranyos nénit egyedül vizsgáltam meg, illetve megcsináltattam vele egy MiniMental State vizsgálatot (agyi állapot felmérés). Vicces volt, de végül sikerült végig menni a feladatokon :)
Március 8-án volt a nemzetközi vacsora orvosis szervezésben. Az egyik diák/szervező albérletében tartottuk, rengetegen voltunk. Nagyon sok finom ételt kóstoltunk meg és még az én kis szendvicskéim is gyorsan elfogytak :) Megismerkedtem egy francia sráccal, aki majd heted magával jön Szegedre, az orvosi egyetemre szeptembertől. Úgyhogy neki sokat meséltem. De megismerkedtem még két Mexikóival, Carával és Alejandróval, meg az angolok közül azokkal, akiket nem ismertem. Meg még sok hazai franciával :) Tényleg nagyon jól sikerült és szerencsére az egyik német srác, majdnem ott lakott mint én, és kocsival volt, így együtt jöttünk haza. Ami 
nagy szerencse volt, hiszen amúgy már nem volt busz, vagy csak fél óra múlva lett volna, és sétálnom kellett volna.
Ezen a héten érkeztek meg az új románok, akik közül az egyikkel a francia órán találkoztam. Ők is orvosisok és szintén nagyon kedvesek. Gabriela és Adrian. Ha már őket említem, holnap, vagyis márc. 26-án megyek hozzájuk pizzázni. Rendelünk majd pizzát és ott lesz még Lucie meg Benjamin, akik meg franciák. Már nagyon várom, mert mind rendkívül kedvesek és aranyosak, és igen jókat szoktunk beszélgetni :)
Ja és megkaptam a támogatást, már a márciusi hónapra is :) Így már nagyon jó kis áron lakom itt :)
Március 15-én rövid ideig voltam csak a gyakorlaton, mert utána konzultációra mentem Mme Beliznához. Ő Romániából jött, nagyon gyorsan és erős akcentussal beszél, így őt igazán nehéz megérteni. Viszont nagyon sokat tud és a konzultáción sok érdekes beteg volt. Főleg lupusosok, illetve más autoimmun betegek jöttek. Persze egy konzultáció 30-45 percig tartott. Kedves volt, sokat magyarázott, illetve már délben elengedett, ami jól is jött, mert kettőtől igazságügy órám volt. Ez most nagyon jó volt, mert nem jogról volt szó, hanem betegtájékoztatásról és ezt egészen jól értettem.
Március 17-én, csütörtökön volt Benjaminnak a szülinapja, illetve Luciét is ekkor ünnepeltük. Illetve St. Patrick napját is megünnepeltük. Oh, mennyi süti volt :) Az ünneplést itt kezdtük a koliban, majd innen indultunk a városba. Találkoztam sok olyan erasmusossal, akik csak angolul beszélnek, mivel angolul tanulnak itt. No hát mit ne mondjak, ez extrém nehéz nekem, átváltani franciáról angolra, aztán meg vissza. Alig tudok angolul megszólalni. És és és, képzeljétek! Csocsóztam, én, csocsóztam. És nem is annyira nagyon rosszul, na jó, de, csak rosszabbra számítottam. De az átlaghoz képest rosszul, viszont a társaságban más is hasonló szinten volt, úgyhogy így egészen vicces lett. :)
Március 20. Az lassan kezd állandóvá válni, hogy hétvégére elromlik az idő. Így volt ez, ezen a hétvégén is. Március 20-án mentem színházba, főpróbára. Sajnos egyedül, mert akiket hívtam, végül mind visszamondták. De egyáltalán nem bántam meg. Iszonyatosan jó volt. Nem mondom, hogy mindent szóról szóra értettem, de a történéseket és egészen sok párbeszédet azért jól megértettem. Komédia volt kiegészítve modern énekekkel, dalokkal. Most itt nem írok róla, elég annyi, hogy igen-igen vicces darab volt, eltúlozva sok-sok emberi tulajdonságot, mozdulatot, cselekedet, gondolatot.
Március 21-én, hétfőn megint igazságügy órám volt. Itt sajnos jog volt, beteg dokumentáció, ami egy kicsit nehezen volt követhető, de igyekeztem. Jaa, és megjött a szép idő, 18-20 fokokkal. Március 22-én, kedden, annyira jó idő volt, hogy rövid ujjúban ültem a klinika kertjében. Igaz a folyópartban, ahol jobban mozgott a levegő, ott szükség volt a kabátra. Viszont az egy órás napozásom a klinika kertben annyira jól sikerült, hogy egy egészen picikét meg is látszik a nyoma :). Azért kellett elütnöm az időt, mert 4-re akartam menni sclerosis multiplex előadásra. Megjegyzendő, hogy napozás közben igyekeztem francia szavakat pakolni a memóriámba. Fél 4-kor (a fövés határán) ültek mellém diákok, és épp beszélték, hogy mennyire furcsa, hogy most van szünet. Persze ez engem akkor még nem érintett különösebben. 4 előtt 10 perccel elsétáltam a teremhez, ahol még ment az óra, angolul. Egyszer csak meghallottam a sclerosis mutiplex szót, utána meg hogy a legjobb megelőzése a betegség előrehaladásának a terhesség. :( Itt állt össze a kép, hogy hát ez az én órám és hamarabb volt szünet és hamarabb kezdték el. Nagyon sajnáltam, hogy lemaradtam róla, de mivel becsukták az ajtót (és itt számzárasok, így általában résnyire nyitva hagyják), nem próbálkoztam a bejutással. Pedig az oktató igen jól beszélt az SM-ről.
És végülis itt vagyunk a mai napnál :) Befejeztem a belgyógyászat gyakorlatot, elköszöntem tőlük. Illetve van egy közös képünk :)
A legközelebbi alkalomkor :)
