Üdvözlet mindenkinek újra, innen Angersból :)
Hol is hagytam abba? Áh, szombat. Meglepődve kellett konstatálnom, hogy akármennyire is alaposan takarítottam, maximum egy órát vett igénybe ennek a pici szobának a kitakarítása. Azt hittem az egész napom ezzel fog telni, de hamar kiderült, hogy bizony nem. Fél 3-ra voltam hivatalos a B épület harmadik emeletére ebédre a román lányokhoz. Nagyon jó hangulatban telt, és nagyon sok okos ötletet adtak nekem. Mint például, hogy lehet a szállásra támogatást igényelni. Kimostam még egy-két dolgot, de ezzel el is telt a szombatom.
A vasárnap egy kicsit unalmasabban indult, hiszen se takarítanom nem kellett, se vendégségbe nem voltam hivatalos. A mai nap a francia tanulásnak volt szánva, persze minden mást csináltam helyette, de egy kis idő azért jutott arra is. A délután folyamán bekopogott Junior egy ceruzáért, persze, hogy pont amikor tornáztam. Aztán mikor visszahozta beszélgettünk egy negyed órát és mivel ő is új itt, megbeszéltük, hogy majd felfedezzük a várost. Egyedül nem az igazi amúgy.
Hétfőn még szép idő volt. Reggel kaptam egy beteget :) De az egész nap a vizittel telt, illetve a betegek átbeszélésével, így sajnos nem jutott rá időm kikérdezni és megvizsgálni. Így, a lányok megcsinálták délután :( Ebéd :( Innen jön a cím is. Eddig annyira jó kaják voltak, de ezen a napon csak főtt répát és főtt krumplit tudtam enni. Tudtam hogy a rántott halat kellett volna választani a hamburgerhúsnak kinéző fasírt helyett. Kicsit sületlennek nézett ki a belseje, pedig nem beef-steak.
Az ebéd után átsétáltam a belvárosba, hogy találjak egy bankot, számlanyitásra. Az első, pont hétfőn volt zárva, a másodikhoz időpont kellett volna, a harmadikat meg se találtam, hát tovább sétáltam, hátha belebotlok egy bankba, ahol lehet egy számlát varázsolni azonnal. Kikeveredtem a villamosos részre, és láám, rengeteg bank volt. Persze az első kettő itt is vakvágány volt, zárva voltak. De végre a BNP Paribas nyitva volt, és szívesen meg is csinálták nekem ingyé a számlámat, még pénzt se kellett rá fizetnem :) Gondolom egyelőre. Nehézkes volt, mert többször újra kellett kezdeni a folyamatot, mert a rendszernek az egyik adatom nem volt szimpatikus. A francia számla amúgy a biciklibérléshez, meg a lakhatási támogatáshoz is kell. Szóval fáradtan, de végeztem. Mellesleg, lehet hétvégén rá kéne szánnom egy napot a belváros kiismerésére úgy, hogy térképpel mászkálok, mert egyelőre csak sejtem - ha arra megyek oda jutok - de nagyot nem tévedhetek, valahol csak lesz busz. De ideje lenne a városképet és a térképet összeilleszteni a fejemben. Nekem ez menni szokott, de valahogy itt erre nem figyeltem.
Irány haza, hogy még kikérhessem a CAF-hoz (lakhatási támogatás) szükséges papírokat. 5 előtt odaértem, de a nő kedvesen közölte, hogy már zárva. Francba. Este pihi, tanulás, beszélgetés, ilyenek.
Kedden volt a nagy nap. Amikor 11-től értekezlet van és a prof kérdésekkel bombáz minket. Nem mondom, hogy nem féltem :) Reggel megint kaptam egy újabb beteget, 19 hónapos, aranyos kisfiú. Mire mentem volna, hogy megvizsgálom, Sébastian már megvizsgálta így ő írta meg a lapját is. Nem tudom, hogy mért maradtam le ma is erről. De pár dolgot sikerült azért beírkálni a kórlapjába. Valamint intéztem neki egy rtg-t telefonon. Megértették és adtak időpontot :) Tényleg nem bénáztam, csak elvállalni nem akartam, de Clémence a kezembe nyomta a telefont: "Csináld" felszólítással.
Máris 11 óra. Sipirc a terembe. Még el se kezdtük, első kérdés. Első két ember nem tudta, de én igen :) De csak azért, mert amit előző héten leadtak, azt elolvastam hétvégén. Meg is dícsért a prof, hogy látjátok (címezve az első kettőnek, akik nem egy osztályon vannak velem), még alig van itt, és ő tudta. Na jó, nem dicsekszem, de jól esett, hogy sikerült válaszolni a kérdésre. (Amúgy a kérdések olyanok, hogy egy nagyobb kérdés és mindenki mond rá egy választ, pl az 5 tünete az akármilyen betegségnek). Összesen körülbelül 6-7 kérdést kaptam, 4-re tudtam válaszolni, egyet passzoltam, mert nem voltam biztos, hogy az a kérdés, amire én gondolom, hogy reflux a válasz. Jó lett volna pedig a válaszom. Legközelebb már visszakérdeztem ebből okulva, ha bizonytalan voltam. Egyet nem tudtam, egyet meg senki se tudott. De általában mindenki ügyes volt.
Ebéd :) Ma finom volt, volt süti is :) 2-re meg rohanás az igazságügy órára. Voltunk vagy 14-en velem együtt. Azt nem tudom, hogy ez normális-e, de a papír alapján 70 embernek kellett volna lennie. Nem népszerű óra, az kiderült. Majd jövő héten beszélgetek velük, de most igazából annyira lefáradtam az előző két órás kikérdezésen, hogy azt is nehéz volt megkérdeznem, hogy itt lesz-e az igazságügy óra. Az órán végig figyeltem, bár talán a legvégét nem fogtam fel. Sebek leírásáról volt szó, képekkel illusztrálva, ami nálunk is most lesz téma, szóval nem mondom, hogy nem volt hasznos :) Meg jó hangulatú volt. Mellesleg 2,5 órán keresztül tartott, és senki nem háborgott szünet után és senki nem aludt el. Hm hm
Irány haza, hulla fáradtan. Ahogy beestem a szobába, simán el tudtam volna aludni. Megvacsiztam és le is feküdtem pihenni. Időközben kiderült, hogy ma este lesz az orvosis összejövetel fél10-től. Feltérképeztem az esti busz menetrendet és örömmel állapítottam meg, hogy egészen eggyig bent maradhatok. 5 db esti járat van, kb óránként egymás után (bár nem értem, hogy mért nem mindig ugyanakkor érnek egy megállóhoz, de ez napközben is így van. Nem lehet kiszámítani, mikor fog jönni a busz, max ha megjegyzed a menetrendjét a megállónak, de azt képtelenség). Az első esti járattal mentem be, így nagyon hamar ott voltam, már 9-kor a fél 10 helyett. Szóval sétáltam egyet. Mennyire félelmetes ez a város. 9-kor teljesen kihalt. Alig sétál valaki az utcákon. Hol vannak az emberek? Fél 10-re visszamentem az ír pub elé. Sehol senki. Vártam. Bíztam benne, hogy meglátom Jessicát, ő volt az egyetlen akit ismertem, vagy egy táblát, a felirattal: CoMa. Egyik sem volt. 35-kor bementem, hátha van egy foglalt asztal. Nincs. Tettem egy kört, hátha. Semmi. Kimentem, vártam. Leszólít a mellettem álló néger srác, hogy várok-e valakire (Szerintem annyira le lehetett rólam olvasni, hogy kár volt megkérdezni). Mondom igen. Egy pillanatra felcsillant a szememben, hogy mégiscsak lehet köze van az orvosihoz, pedig nem másodéves korú volt, de aztán hamar kiderült, hogy csak ismerkedni próbált. De míg ezt próbálta, megjelent két tanácstalan arcú lány. Kiderült ők is a talira jönnek. Együtt bátrabbak vagyunk, bementünk újra. Megkérdeztük az első nagy asztalnál ülőket, hogy őket keressük-e, de azt mondták nem. És egyszer csak, mint derült égből villámcsapás megjelent egy srác, aki mondta, hogy tudja, hol vannak a többiek. Több se kellett, követtük kifele. Kifele menet összeszedtem Jessicát, aki valószínűleg ekkor érkezett.
Juppíí, megtaláltuk őket, vagy ők minket :) Megbeszéltük, hogy ide nem tudunk beülni, úgyhogy átsétáltunk egy nyugisabb helyre. Rengeteget beszéltünk és nagyon jó hangulatú volt végig. Remélem lesz több ilyen esti tali :)
Jajj és még a mai nap. (Szerda) Kezdek fáradni az írkálással, ti meg az olvasással, de hát 5 napot kell leírnom :) Ma végre megvizsgáltam a kis betegemet, be is írtam a dossziéjába. Szerintem elég jól ment. Meló után irány haza, leadni egy papírt az NKI-ra és venni inni. Persze, hogy esett. :( Most míg írtam a blogot, ketten is bekopogtak. Egyik Junior volt, hogy megérkezett a munkából, meg gondolom kicsit beszélgetni akart. Mondta, holnap utazik Párizsba a hétvégére. Azért néha vissza kell kérdeznem mit akar, mert nem nagyon artikulál. Aztán meg bekopogtak, hogy van egy pályázat, kell csinálni egy képet, vagy rajzolni, aztán kirakják a kajárdába és lehet nyerni mozi belépőt vagy koncert jegyet. Diákoknak orvosi segítséget nyújtó szervezet szervezi. Péntekig lehet gondolkodni. A fotón még gondolkodom. Van egy hónap elkészíteni.
És VÉGE :) Puszi mindenkinek!
