Kedves Olvasóim!

Ezennel hivatalosan is elkezdem a blogot. Sajnálom, hogy hamarabb nem tudtam írni, de igen sok idő elment a net beüzemelésével, a további napokban meg egyszerűen csak nem volt energiám. De most francia tanulás helyett megírom :)

A péntek az utazásé volt. Eléggé elfárasztott, fizikálisan is és lelkileg is. A repülés teljesen rendben volt, pontosan indult, pontosan érkezett, így maradt bőven idő jegyet venni a TGV-re. Nagyon ügyes voltam, a 70 €-s jegy helyett 82-ért vettem jegyet. De azért így nem igaz, vettem egy 12-25 éveseknek szóló kedvezményre feljogosító kártyát. Ugye-ugye, hogy jobban hangzik? Így csak 33 € volt a jegy, a többit meg kifizettem arra, hogy legközelebb végre megérje, hogy vonatra szállok. Idő előtt berobogott a TGV, persze hogy rossz vagonba szálltam és vagy 4-en kellett átcaplatnom, úgy, hogy a bőrönd igazából csak épphogy elfért. Szerencsére csak egy vagonon mentem át kétszer, szóval annyira hülyének nem néztek :). Száguldunk, száguldunk, hát a cél előtt nem megáll? Pillanat törtrésze alatt elfogott az az érzés, mint amikor a Szegedre tartó IC Dorozsmánál megáll percekre. Késett is emiatt 20 percet. Állomáson taxi keresés, beszállás a taxiba, kifizetni a taxist és már ott is vagyok a szálláson. Végre. Ha azt nézzük hogy fél 5-kor keltem, akkor pont 12 órája utaztam. Portás néninek szépen elmondtam ki vagyok és szobát akarok, majd kis megdöbbenés után rájött, hogy tényleg van ilyen nevű szobalakó. Na ne máár, a 4.-en van a szobám, nincs is több szint, lift se. Kezdett borús felhő húzódni a fejem felé, hogy én fel nem cipelem a 4.-re ezt a monstrumot (a csomagot). Nem is tettem. Megnéztem anélkül. Ajtó kinyit, szoba meglát, nem szépítek, nagyon nem tetszett első ránézésre, de másodikra se. Nem koszos, nem gáz, csak pici és olyan mintha egy hajón lépnél be egy kabinba. Bár, ott ez luxus lenne :) A tusoló, wc, és mosdó mindösszesen egy négyzetméteren foglal helyet. Még mindig nehezen megy az arcmosás, anélkül hogy a kezemről lecsöpögő víz ne a lábamra csöpögjön, de a probléma megoldása még folyamatban van. Az megnyugtató volt, hogy a koliban csak két nagyobb szoba van, az összes többi ilyen mint ez. De az már túl nagy, ezt még simán belakom egy személyemmel is. Másik probléma, hogy tusolás után hogyan ne legyen az egész szoba vizes, de ez is alakul már :) Fejlődő képes vagyok, az biztos. Első kolis napjaim, nézzétek el :) Jut eszembe a csomag, a portásnéni felhozatta két sráccal :)

Szombaton egészen jó hangulatban ébredtem. Már a hellyel is megbarátkoztam (itt a szobára gondolok). Reggel elolvastam a papírokat a szállásról, aláírtam, kitaláltam mikor szeretnék melyik gyakra járni. Kimentem a konyhába, főztem kínait, találkoztam emberekkel, bemutatkoztam és próbáltunk beszélgetni. Tök kedvesek, de a nevük, háát, nem könnyű se megérteni, se megjegyezni. Délután elmentem sétálni a környéken. Annyira gyönyörű. Sok a zöld, rengeteg a fa, alattuk vastagon tűlevélszőnyeg és ehhez kellemes meleg társult finom tavaszi illattal. Séta után pedig jöhet a bevásárlás. Vettem ágyneműt (mivel csak olyat kaptam, mint egy nagy lepedő, de hát az éjjel elhagyta a paplant), egy-két takarítós cuccot, illatos gyertyát meg a wc-be illatos akármit. Ezt tartom eddig a két legjobb ötletnek, a szobába finom vanillia illat, a tusolóban meg finom levendula illat van. Máris otthonosabb a hely. Meg a szép színes ágynemű is segít az otthonosításon, tegyük hozzá, hogy 6 € volt, szóval át lehet látni rajta és nem pihi puhi, mint az otthoni, de talán az első mosás majd segít rajta.

Vasárnap hasonlóan telt, olvasgattam franciát próbáltam tanulni, de azon mindig elalszom. Sétáltam, tornáztam, meg megint főztem egy félkész tésztát. Nem itt fogom fitogtatni a konyhai tudásom, mivel nem kifizetődő sem olajat venni, sem zöldséget. Hétközben a menzán eszem, ott kellő mennyiségű zöldséget és húst beviszek a szervezetembe, szóval jó lesz nekem a hétvégi tészta hadjárat :)

Hétfő. Első körben könnyes búcsút vettem sok-sok eurótól, kifizettem a szállást. Majd elmentem a helyi NKI-re, ahol megint kifizettem kicsike eurót, meg kaptam füzeteket és beírták, hogy 11-én jöttem. Majd mehettem is Mme Légeay-hez, ő intézi az orvosis dolgokat. Jó nagy sétával meg is találtam. Biztos rosszkor érkeztem, mert jó nagy sóhajtozás közben odébb rakta a két fél-fél méteres iratkupacot az asztaláról, majd helyet foglalhattam. Kaptam diákot, kaptam kártyát, amivel ingyen ebédelhetek az egyetemi étkezdében, megbeszéltük mikor megyek gyakorlatra és mikor vannak az igazságügy órák. Mily szomorú, a népegészségtan kurzusnak már vége van :(. :).  3 hét gyerekgyógyászat, 3 hét belgyógyászat, 2 hét neurológia, 2 hét pszichiátria, 2 hét fül-orr-gégészet, 2 hét szemészet, 2 hét sürgősségi és már végeztem is. Mivel elfucseráltak a repjegyek, így 6-án jövök haza, de mindegy, itt is tudok tanulni. Elmentem bérletet venni, félhavit vettem, mert az olcsóbb volt, bár csak keddtől érvényes. Nagyon jó kis kedvezményük van: az első gyereknek diákjegy, a másodiknak annál is olcsóbb, a harmadiknak annál is és a negyediknek már csak kb. 5 euró a trimeszteri bérlet. Jó lenne nálunk is egy ilyen  rendszer. Vicces, a buszokat le kell inteni, a másik meg, hogy kb este 8-kor jön az utolsó busz a campusba (de ez igaz más járatokra is). Ellenben van éjszakai járat, ami vasárnap nem jár, és ebből az utolsó járat 10-kor van :) Ejjha, hamar vége itt az életnek, vagy csak a taxisoknak is hagynak munkát. Az első buszt sem kapkodják el, általában 7 körül indulnak. De hát 8 előtt itt nincs semmi.

Kedd: Végre meló! Ígérem, a nagyon szakmai részt idén is más színnel fogom írni. :) Fél 9-kor már ott voltam a gyerek klinikán, jelentkeztem is a titkárságon. Kiderült, hogy 9-ig várnom kell. 9-kor berobogott a prof, meglátva engem megkérdezi, "Oh, hát te vagy ugye a román diák?" Mondtam hogy én ugyan nem. De kedves volt így is :) 5. évesekkel vagyok, fél10-kor vissza is jött a prof értem egy 5. éves kíséretében, aki utána megmutatta mi merre hány lépés. Vizsgáltunk két beteget. Ügyesen meghallottam egy stridort, 11-től meg 2,5 órán keresztül beszéltük meg a betegeket. A rezidensek, mi és a dokik. A prof néha kérdésekkel bombázott minket, de engem csak a jövő héten fog :) Juppee, már várom a keddet. Vége. Ebéd idő, a lányokkal mentem ebédelni a Self-re, az egyetemi kajárdába. Nagyon kedvesek, de ebéd után még vissza kell menniük dolgozni. Szóval nekem irány a város felfedezése. Kicsit borús idő volt és hűvös, de azért jó volt bebarangolni a várost. Félúton lemerült a fényképezőm. Megnéztem két templomot, de csak egybe tudtam bemenni, a másiknak nem találtam meg a bejáratát :) Amikor már úgy gondoltam irány hazafele, át egy nagy téren, hát nem oda lyukadtam ki, ahol tegnap befejeztem a napot? Teljesen véletlen.

Szerda: Ma már 9-re mentem, pont egyszerre érkeztem a lifthez Clémence-szal. Hasonló felépítésű volt a nap, reggel betegmegbeszélés, aztán betegvizsgálat, majd gyerekgyógyászat óra. Két esetet beszéltünk meg, de ez még nehéz volt megértés szintjén. Ma nem jöttek velem ebédelni. :( De képzeljétek, mikor már majdnem befejeztem az ebédet, Anne, aki szintén velem van gyakon, oda jött hozzám, hogy mégis itt ettek, bár ő már evett és kérdezgetett. Nagyon meglepődtem, meg persze nagyon örültem :) Kaja után felkerestem az angol könyvtárat, abban a reményben, hogy találok valami jó kis általános belgyógyászat könyvet, de igazából orvosis könyv se volt. Sétáltam megint a városban, meg vettem egy baguettet. De még ma is megvan a fele. Nem rossz, de egyszerűen nem eszek ennyit. Este futottam egy kört, kicsit eltévedtem, szóval a tervezettnél nagyobb lett.

Csütörtök: Ma is volt 11-től óra a suliban, egész jól értettem is, de aztán elfáradtam és elkalandoztam Párizsba :) És holnap lesz az első francia órám, félek tőle, de ugyanakkor várom is, hogy milyen lesz. Majd mindjárt tanulok kicsit, hogy okosabb legyek.

Az egészhez hozzá tartozik, hogy már igen megszerettem ezt a pici szobát és sikerült otthonossá tenni :)